Reggel arra ébredtünk, hogy hetvenhétágra süt a nap.
Mármint semmi eső, semmi felhő, csak kék ég.
Kicsit félve bújtunk elő, szinte pucérnak éreztük magunkat esőkabát nélkül.
Miután erőt merítettünk a műzli-kukoricapehely-tej-kakaó kombinációból álló reggeliből, némi technikai előkészületek után felkerekedtünk, és az eddig parlagon heverő bringákra pattanva elkerekeztünk a Tassi zsiliphez. Ott megnéztük a zsilipet, át is sétáltunk fölötte a kis hídon oda-vissza, úgyhogy elmondhatjuk, a Csepel-szigeten is jártunk. Aztán irány haza, mert a fiúk már majd' befociztak.
A bringatúra tapasztalata az volt, hogy Peti és Bálint kinőtték a bicajukat. Amennyire lehet, feljebb állítottuk a nyergeiket, de ez csak ideiglenes megoldás. :-)
Ebéd előtt kicsit megmártóztunk a végre megint fürödhető Dunában. Mivel csak 17 fokos a víz, nagyon gyors és rövid mártózásokból állt a fürdés, köztük langyos, napsütötte stégdeszkán lapulós szünetekkel.
Ebédre gyümölcsleves (Soma nem szereti, ki gondolta volna!) és rizses hús csemegeuborkával, nyamm-nyamm.
Csendespihenő helyett (mert végül feladtuk...) délutáni meccs/filmnézés, a legkisebbnek (Soma bácsi) alvás.
Utána a változatosság kedvéért csónakkal átmentünk a túlparti telekre - naná, hogy focizni.
Most csengettyűzési szünet van. Amint Bálint bácsi és Soma kirakták az új darab mind a 12 szólamát, folytatjuk.
Este tüzet rakunk és sütünk. Ha marad a jó idő. Reméljük, marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése